Sokan, sokféle oldalról megvilágították már a tandíj kérdéskörét. Azonban nagyon kevés szó esik ennek az oktatási körülményeire és a hallgatói viszonyokra gyakorolt hatásáról. Tudom, még lesz népszavazás és persze senki nem láthatja előre a következményeket, de felvetnék egy két izgalmas kérdést, megvitatásra.
1. A hallgatók viszonyai megváltoznak: verseny kezdődik közöttük. Felül a tandíjmentesség, alul a fizetős képzésbe való kihullás veszélye gyengíti a kooperációt. A hallgatók egyéni harcot vívnak a teljesítménnyel: nem fogják egymást támogatni. Ki adná oda a jegyzetét, ha az a segítség neki havi 10500 forintjába kerülhet? Ki mondja el az előző ZH tapasztalatait, vagy a megtudott információkat, ha a másik elé kell kerülni? Nem az oroszlánnál kell gyorsabban futni, hanem a többieknél...
2. Megváltozik a puskázás, a csalás megítélése. Eddig legfeljebb utálták, aki puskázott (mert teljesítmény nélkül ért el eredményt) - ha lesz tandíj fel is jelentik. A dolgozatírás közben megszűnik az egymás segítése (odahívom a tanárt valami felesleges kérdéssel), ellenben szólni fognak a hallgatók, hogy a másik milyen módon csal, lebuktatják a többieket. Szétesnek a laza közösségek (tanulócsoport), ellenségesebb környezetben kell helytállni.
3. Borzasztóan megnehezedik a tanárok helyzete és felerősödik a hallgatói érdekérvényesítés. Versenyhelyzetben nem megengedhető, hogy két vizsga nehézségi szintje különbözzön, hogy két tanár másképpen vizsgáztasson. A hallgatók (jogosan) követelhetik, hogy vizsgálják felül a másik szemináriumi csoport szóbeli eredményeit, ha ott jobb eredményeket értek el, mint ők. Mennyi jogot adunk a hallgatóknak? Az egyébként jogos alap felvetés (a jobb tanár nagyobb esélyt ad, a kevésbé szigorúnál könnyebb eredményt elérni, a későbbi vizsgán könnyebb sikeresen teljesíteni) könnyen abszurd helyzeteket eredményezhet. Ez viszont frusztrációhoz, túlbiztosításhoz, óvatoskodáshoz vezet - ami azonnali minőségromlást eredményez. Viszont javulhat is hosszabb távon ettől a minőség: kiszűrődnek a gyengébb tanári teljesítmények, a hallgatói kontroll erősödése miatt. Vagy nem a gyengébbek, hanem az ellenszenvesebbek, szigorúbbak.
Az biztos: kevésbé változatos, kevésbé egyéni órák lesznek, a számonkérés sokkal kevésbé múlik a tanáron.
4. Véget ér a személyes szimpátia, a kivételezés, az ilyen-olyan módon osztogatott pluszpontok rendszere. Ez egyrészt jó, mert nem lesz olyan, aki a "két szép szeméért" jobb jegyet kap, másrészt rossz: nem lehet pluszpontot adni valódi teljesítményekért sem, ha az nem szabályozott, nincs mindenkinek lehetősége elérni. Nem lehet figyelembe venni a hallgató korábbi teljesítményét, általános tudását, csak azt, amit ott és akkor nyújt.
Neked mi a véleményed?
(Nagyon fontosnak érzem megjegyezni: kulturált vitát szeretnék, aminek véleményem szerint alapfeltétele minden politikai felhang kizárása. A vita itt nem a tandíjról, hanem annak társadalmi, közösségi hatásáról szól. Bár alapvetően nem szeretnék moderációt alkalmazni, ebben a kérdésben kíméletlenül és azonnal moderálni fogok minden politizáló hozzászólást, függetlenül annak stílusától és tartalmától.)
(A Szubjektív rovatban megjelent személyes véleményekkel a blog szerkesztősége nem feltétlenül ért egyet. Az itt leközölt írások a vita elindítása érdekében néha szándékosan egyoldalúan, provokatívan vannak megfogalmazva.)
2008. február 21., csütörtök
Vitatéma: a tandíj hatása
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Érdekes felvetések. A tanulók közötti kooperáció szerintem is csökkeni fog, ha egymásnak tényleges versenytársaikká válnak, de én pozítív vagyok, biztos lesznek csoportok, akik egymást segíteni fogják, bár valószínűleg csak az amúgy is baráti közösségek. Igazából bizonyos hallgatók között már most is van verseny, elsősorban azokra gondolok, akik egyszerre pályáznak meg korlátozott mennyiségben kiosztandó díjakat, pályázatokat. Ezzel kapcsolatban vannak pozitív és negatív tapasztalataim (pl. két szép szemért vagy két szép könnybelábadt szemért plusszpont/ plussz egy érdemjegy a másiknak, ami amúgy nem zavarna, ha nem az én esélyeimet rontaná, ami mögött tényleges teljesítmény van, stb.).
Azt viszont nem gondolom, hogy a hallgatók majd egymást úgymond „fel fogják nyomni” a tanároknál, az ilyen húzások híre gyorsan elterjed a főiskolán, és nem hiszem, hogy valakinek ér havi kb.10.000 Ft annyit, hogy a hallgatói közösség perifériájára kerüljön, és majd emiatt kerüljön aztán rosszabb versenyhelyzetbe. Még az is érdekes kérdés, hogy maguk az oktatók hogy kezelnék majd azt, hogy valaki ilyen információkat nyújt nekik önként saját csoporttársaikról, ennek már ugye van egy erkölcsi éle is.
Természetesen a kivételezés, személyes szimpátia nem fog megszűnni. Talán baj, talán nem. Minden hallgató más és más, nem lehet mindenkit ugyanúgy kezelni, vannak az átlagnál sokkal jobban teljesítő diákok, akik motiváltak és szorgalmasak, szerintem ők megérdemlik, hogy elismerjék az erőfeszítéseiket, és kapjanak bizonyos előnyöket, (főleg ha még hátrányos helyzetűek is) még ha ez nem is szimpatikus a többieknek. (persze személyiségfüggő, hogy ki lesz ezért irigy és kit kezd el ez ösztönözni a hajtásra)
A tanárokon sokkal nagyobb lesz a nyomás, hiszen sok múlik majd egy-egy döntésükön, és mint ahogy most is, sokakat ki fognak majd kezdeni a vizsgáztatási szokásaik, oktatási módszereik és eleve a hozzáállásuk miatt. Biztos nem lesz nekik sem egy leányálom, de aki eddig is jól tanított, annak nagy baja nem lehet az egészből…
Megjegyzés küldése