Kultúra - szükség van-e állami támogatásra?

(A gazdaság olyan, mint a foci: mindenki ért hozzá. Bár az élet elég bonyolult, de megfigyelhető, hogy sokaknak van egy jól hangzó, eléggé leegyszerűsített elmélete, ami látszólag jól működik, és megoldja a problémákat amiket felvet az élet a világmindenség, meg minden.Új rovatunkban, ami a NaivKözgazdász címet viseli, ilyen elméletekről szeretnék beszélgetni.


Manapság gyakran hallani, hogy problémák vannak az államháztartás egyensúlyával, gazdasági válságban az ország, nehéz időszakok elé néz a gazdaság. Ilyenkor természetesen két dolgot lehet csinálni: növelni a bevételeket, vagy (és!) csökkenteni a kiadásokat. Ha olyan nagy a baj, akkor durván, drasztikusan. Ennek egyik aspektusa, hogy át kell gondolni, milyen feladatokat sorolunk be az állam kötelességei közé: hiszen ami feladat, arra bizony költeni is kell. És ahogy a családi költségvetés hiányos állapotának észlelésekor az következik, hogy le kell mondani a nem feltétlenül szükséges dolgokról, bizony az állami költségvetésben is ez a megoldás látszik kézenfekvőnek. LE A LUXUSKIADÁSOKKAL!

Amikor szorít a pénzhiány akkor könnyű észrevenni, mi az ami tényleg fontos, és mi nem. És csak a megszokás miatt meglepő - hiszen végiggondolva teljesen racionális - hogy a kultúra, a művészetek támogatása nem létszükséglet. Ha nincs pénz az egyetemek fenntartására, a nyugdíjakra, az egészségügyre, akkor sajnos ki az állami pénzekkel a kultúrából! Amikor nincs mit osztogatni, akkor nem kell osztogatni. Amikor nincs pénz, akkor bizony le kell építeni luxuskiadásokat. El kell adni a kocsit, és menni BKV-val, lemondani a hatvannyolc tévécsatornás előfizetésről, és a pénzt a gázszámlára meg a kajára költeni. Állami szinten is ez a helyzet. NE vonjunk el pénzt az oktatásból, az egészségügyből csak azért, hogy még két film elkészülhessen, hogy még 3 színház működhessen, hogy még 8 kiállítást meg lehessen szervezni.

Feleseleges fenntartani olyan intézményeket, amiket a piac nem tart fent, értelmetlen pénzt adni olyasmire, ami önállóan is működhet. Hogy nem tudnak megélni ez után sokan? Elképzelhető. De vajon baj-e ez?
A régészek az autópályák, épületek építése előtti feltárásokból származó bevételt ne vigyék haza, hanem fordítsák olyan kiállításokra, amire sokan bemennek: és nem kell bezárni a múzeumot. A filmesek forgassanak eladható filmet, és majd ad rá pénzt a vállalati szféra. A színház hozzon be nézőt, két előadás közben meg adja bérbe a termet. Igen, kemény világ: verseny van. De a kultúrának, a művészeteknek is jót tesz, ha nem tud létezni nézők, közönség nélkül. És amikor majd helyreállt az egyensúly, akkor el lehet gondolkodni azon, hogy vajon mire költsük a felesleget. Amíg az alapvető dolgokra nincs pénz, ne is gondolkodjunk ilyesmin.

A művészet és a kultúra egyébként is a politika hálájának kifejezésére, a politikai üzenetek megfelelő kommunikálására, a haverok díjazására megy. Ellenőrizhetetlen, szubjektív, (és éppen emiatt) átpolitizált minden kulturális döntés. Az állam csak annyit tegyen, amennyi a feladata: én meg, majd ha akarom, közvetlenül támogatom a kultúrát, jegyvásárlással, egy százalékkal. Én a választópolgár inkább választom az egészségügyet, az oktatást és ha még ezek után is marad pénz, az alacsonyabb adókat.
_______________________________________________________


Egyéb aspektusokat ld. még: ITT és ITT.

(Nagyon fontosnak érzem megjegyezni: kulturált vitát szeretnék, aminek véleményem szerint alapfeltétele a politikai felhang kizárása. A vita itt nem politikai pártokról, politikusokról, hanem társadalmi, gazdasági hatásokról, elméletekről szól. Bár alapvetően nem szeretnék moderációt alkalmazni, kíméletlenül és azonnal moderálni fogok minden politizáló hozzászólást, amelynek stílusa, tartalma nem felel meg a kultúrált vita követelményeinek vagy nem a felvetett kérdésről szól)