Közgazdászként, közgazdászhallgatóként mindannyian ismerjük John Maynard Keynes nevét. Kicsit talán unjuk is, papirosízű, unalmas. Persze, keresletélénkítő gazdaságpolitika, állami beavatkozás, teljes foglalkoztatás. Igen, az „Általános elmélet” 1936-ból, a múlt század legnagyobb hatású társadalomtudományi műve.
Az 1945 és 1975 közötti harminc évet a legfejlettebb nyugat-európai országokban „Age of Keynes”-nek nevezték. De még most, a 21. század elején is itt kísért szelleme. A recesszióba forduló amerikai gazdaság élénkítésére George W. Bush által meghirdetett csomag egyértelműen keynesi ihletésű. És a davosi világgazdasági fórumon a Nemzetközi Valutalap vezérigazgatója felszólítja a világ kormányait, hogy állítsák költségvetési politikájukat a gazdasági növekedés szolgálatába. Mi ez, ha nem Sir John máig tartó hatása?
Művei alapjaiban változtatták meg a gazdaságról, társadalomról, a kormányok lehetséges szerepéről addig vallott felfogást. Honnan jött ez a zseniális figura, milyen környezetben, milyen inspirációk, élmények hatására fogalmazta meg alapvetően új nézeteit?
Nagyon jó körülmények közül indult. 1883-ban az egyik legpatinásabb angol iskolavárosban, Cambridge-ben született felsőközéposztálybeli családban. Apja a cambridge-i egyetem közgazdászprofesszora. Tanulmányait Anglia legelőkelőbb, leghíresebb fiúiskolájában, az Eton College-ban kezdi, majd a cambridge-i egyetem King’s College-ában folytatja. Eszmélése a viktoriánus kor utolsó évtizedére esik. A brit birodalom a világ vezető hatalma, a világgazdaságot a londoni Cityből irányítják. A manchesteri liberális közgazdasági iskola képviselői hirdetik, hogy az államnak csak a jog és a biztonság védelmében szabad a gazdasági, társadalmi folyamatokba avatkozni („Éjjeliőr állam”). J. S. Mill közgazdászprofesszor és Cobden pénzügyminiszter a gazdasági szabadság abszolút voltának szószólói. Angliára eközben a merev társadalmi tagozódás, az osztályok közötti hatalmas szakadék, s még földrajzilag is leírható elkülönülés a jellemző. És uralkodik a prűd, álszent, hazug „viktoriánus” erkölcs a maga rendkívül merev, mai szemmel hihetetlenül buta szabályaival.
Keynes Cambridge-ben a tanulás mellett golfozik és lázad. 1899-ben néhány fiatalemberrel megalapítják az „Éjféli társaságot” – amelynek tagjai minden szombaton éjfélkor találkoznak –, majd a Cambridge Apostolok nevű vitakört. A társaság egyik tagja, Thoby Stephen 1904-ben elviszi barátait Londonban lakó nővéreihez, Virginiához és Vanessához. A Stephen nővérek apjuk halála után az előkelő Kensington negyedből – környezetük hatalmas felháborodására – a sokkal kevésbé előkelő Bloomsbury-be költöznek, és független, önálló életet kezdenek. A cambridge-i barátok 1905-től minden csütörtök este ellátogatnak a Gordon Square-re – megalakul a Bloomsbury-kör, a 20. század egyik legnagyobb hatású értelmiségi csoportosulása, az angol modernizmus legfontosabb szellemi köre. A csoport eleinte önképzőkörként (korabeli szakkollégiumként?) működik, a barátok megbeszélik saját írásaikat, mások írásait, saját festményeiket és mások festményeit, a zenét, a politikát, a szerelmet – vagyis a világ dolgait. A különböző érdeklődésű, eltérő tehetséggel rendelkező emberek számára a beszélgetések kinyitják a világot, a széles látókör valamennyiük teljesítményét javítja. Segítik egymást a munkában is. Tevékenységüknek hamarosan híre megy, eleinte leginkább azért, mert látványosan lázadnak a még mindig erős viktoriánus társadalmi normák ellen. (A Stephen lányok saját bőrükön tapasztalták meg e szemforgató világ hazugságát, kegyetlenségét. Miközben az előkelő Kensingtonban, az erkölcs fellegvárában felső-középosztálybeli lányokként kísérő nélkül nem mehettek társaságba sem, s kihozták őket a színházból, ha ott valami „illetlenség” hangzott el – féltestvérük, s egyben gyámjuk rendszeresen megerőszakolta őket. Ahogy egyik visszaemlékezésében Virginia írta: „George Duckworth nemcsak apja és anyja, bátyja és nővére volt azoknak a szegény Stephen lányoknak, hanem a szeretője is.”) A Bloomsbury-kör tagjai szexuális szabadságot hirdetnek, nyíltan vállalják bi-, illetve homoszexualitásukat is – jóval megelőzve korukat.
Hamarosan megszületnek azonban az első műveik is, s a társaság tagjai valamennyien szakterületük elismert, később többen világhírű képviselői lesznek. Virginia Stephen – miután férjhez megy Leonard Woolfhoz – Virginia Woolfként kezd publikálni és válik a 20. századi modern angol próza egyik legnagyobb alakjává. Orlando című regénye például merész, szellemes játék nemcsak az idővel, de a főszereplő nemével is: Orlando végigéli az angol történelmet, miközben férfiből asszonnyá változik. A Flush kutyaperspektívából láttatja a 19. sz. közepének angol, illetve olasz „intellektueltársadalmát”. És a lassan áradó, magával ragadó Mrs. Dalloway...
A Bloomsbury-kör másik világhírűvé váló író tagja E. M. Forster Howards End (magyarul: Szellem a házban) című 1910-ben megjelent regényében a viktoriánus erkölcsi és társadalmi rend összeomlását mutatja be nagyon szemléletesen. (Hősei, a Schlegel lányok hasonlítanak kissé a Stephen lányokra. A könyvből Anthony Hopkins, Emma Thompson és Vanessa Redgrave főszereplésével Oscar-díjas film is készült.) A többiek pedig? Leonard Woolf könyvkiadót alapít, Lytton Strachey kora egyik legnevesebb kritikusa, esszéírója, Roger Fry a modernista képzőművészet teoretikusa és az egyik legnagyobb művészetkritikus lesz, Duncan Grant, Vanessa Bell festenek.
És John Maynard… Miközben szorgalmasan látogatja a csütörtöki összejöveteleket – sőt 1911-ben együtt is lakik Virginiával, Leonard Woolffal és Duncan Granttel – állami pénzügyi szolgálatba lép. Részt vesz a versailles-i békeszerződés előkészítésének munkálataiban az angol delegáció tagjaként. Mivel nem ért egyet a béke koncepciójával az aláírás előtt – nagy feltűnést keltve – lemond. Majd 1919-ben publikálja hatalmas port felverő művét, „A békeszerződés gazdasági következményei” címmel – megjósolva a II. világháború kitörését. „Ezzel a könyvvel az a célom, hogy bebizonyítsam: egy karthágói békeszerződés gyakorlatilag sem nem helyes, sem nem lehetséges. … Az órát nem lehet visszaállítani. Nem lehet Közép-Európa 1870-es állapotát helyreállítani anélkül, hogy elő ne idézzenek olyan feszültségeket Európa szerkezeti felépítésében, ne engedjenek szabadjára olyan emberi és szellemi erőket, amelyek határokon és fajtákon túllépve nemcsak bennünket és garanciáinkat, hanem intézményeinket és társadalmunk fennálló rendjét is legyűrnék.”
Az 1920-as évek elejétől egyetemi tanár, és tőzsdézik, amelynek eredményeként nagy vagyonra tesz szert. 1923-ban – sokkolva barátait – feleségül veszi Lydia Lopokova orosz balett-táncosnőt. A nagy gazdasági válság pusztítását, a hatalmas munkanélküliséget látva írja meg – mint látjuk máig ható – főművét, szembe menve a mindaddig uralkodó angol liberális közgazdasági iskolával.
A harmincas évek azonban már a késői, lassan széteső Bloomsbury-kör időszaka. (A húszas évektől Memoár Klub néven működnek, már nem hetente, de mégis rendszeresen valamelyikük otthonában találkozva osztják meg egymással emlékeiket, gondolataikat.) 1931-ben meghal Lytton Strachey, 1934-ben Roger Fry. Virginia Woolf többször öngyilkosságot kísérel meg – végül 1941-ben kisétál vidéki házuk kertjének hátsó kapuján, lemegy az Ouse folyóhoz, beletesz egy követ a zsebébe és alámerül a folyó hullámaiba. (Az "Órák" című filmben Nicole Kidman zseniálisan játssza el a jelenetet - Oscar díj járt érte.) John Maynard is betegeskedik, de még résztvesz a II. világháború utáni nemzetközi pénzügyi rendszer alapjainak kidolgozásában. 1946-ban halt meg. Ahogy egyszer fogalmazott: „A Bloomsbury-kör jelentette a közgazdaságtudományon túli életemet.”
(Irodalom: Virginia Woolf: Egy jó házból való angol úrilány. Önéletrajzi írások. Csokonai Kiadó 1999.,
Macmillan Dictionary of Modern Economics. Third Edition, Macmillan Press Ltd, London, 1986
http://cepa.newschool.edu/het/profiles/keynes.htm
http://modern-humanities.info/people/keynes)
(DRAK)
Egyre több olyan vizsgálatot végeznek, amelyben az fMRI (functional Magnetic Resonance Imaging - az agy mágneses rezonanciáját mérő diagnosztikai eszköz) készülékkel mérik az agy aktivitását - ám a cél nem valamilyen tumor vagy pszichiátriai betegség diagnosztizálása, hanem annak vizsgálata, hogy reagálnak a fogyasztók a márkákra, a hirdetésekre. Ez lenne a marketingkutatás jövője? Kérdőívek helyett jöjjön a gép?
Vannak persze, nem is kevesen, akik szkeptikusok: akik szerint messze vagyunk még ettől. Egyes kritikusok a módszer költségességét vagy a lebonyolítás nehézségeit emelik ki, mások az eredmények alkalmazhatóságát is megkérdőjelezik. Például azon az alapon, hogy a mérési szituáció teljesen természetellenes. Mások szerint az agynak ugyanazok a területei aktiválódnak az újdonságok észlelésekor, mint amikor valami olyasmivel találkozunk, amit szeretünk - így viszont nehéz lenne a reakció valódi okának kiszűrése. És persze, nem feledkezhetünk meg arról a nagy számú tényezőről, ami az agy reakcióin kívül esik: elsősorban a kulturális tényezők befolyásáról. 
