Vitatéma: a tandíj hatása

Sokan, sokféle oldalról megvilágították már a tandíj kérdéskörét. Azonban nagyon kevés szó esik ennek az oktatási körülményeire és a hallgatói viszonyokra gyakorolt hatásáról. Tudom, még lesz népszavazás és persze senki nem láthatja előre a következményeket, de felvetnék egy két izgalmas kérdést, megvitatásra.


1. A hallgatók viszonyai megváltoznak: verseny kezdődik közöttük. Felül a tandíjmentesség, alul a fizetős képzésbe való kihullás veszélye gyengíti a kooperációt. A hallgatók egyéni harcot vívnak a teljesítménnyel: nem fogják egymást támogatni. Ki adná oda a jegyzetét, ha az a segítség neki havi 10500 forintjába kerülhet? Ki mondja el az előző ZH tapasztalatait, vagy a megtudott információkat, ha a másik elé kell kerülni? Nem az oroszlánnál kell gyorsabban futni, hanem a többieknél...

2. Megváltozik a puskázás, a csalás megítélése. Eddig legfeljebb utálták, aki puskázott (mert teljesítmény nélkül ért el eredményt) - ha lesz tandíj fel is jelentik. A dolgozatírás közben megszűnik az egymás segítése (odahívom a tanárt valami felesleges kérdéssel), ellenben szólni fognak a hallgatók, hogy a másik milyen módon csal, lebuktatják a többieket. Szétesnek a laza közösségek (tanulócsoport), ellenségesebb környezetben kell helytállni.

3. Borzasztóan megnehezedik a tanárok helyzete és felerősödik a hallgatói érdekérvényesítés. Versenyhelyzetben nem megengedhető, hogy két vizsga nehézségi szintje különbözzön, hogy két tanár másképpen vizsgáztasson. A hallgatók (jogosan) követelhetik, hogy vizsgálják felül a másik szemináriumi csoport szóbeli eredményeit, ha ott jobb eredményeket értek el, mint ők. Mennyi jogot adunk a hallgatóknak? Az egyébként jogos alap felvetés (a jobb tanár nagyobb esélyt ad, a kevésbé szigorúnál könnyebb eredményt elérni, a későbbi vizsgán könnyebb sikeresen teljesíteni) könnyen abszurd helyzeteket eredményezhet. Ez viszont frusztrációhoz, túlbiztosításhoz, óvatoskodáshoz vezet - ami azonnali minőségromlást eredményez. Viszont javulhat is hosszabb távon ettől a minőség: kiszűrődnek a gyengébb tanári teljesítmények, a hallgatói kontroll erősödése miatt. Vagy nem a gyengébbek, hanem az ellenszenvesebbek, szigorúbbak.
Az biztos: kevésbé változatos, kevésbé egyéni órák lesznek, a számonkérés sokkal kevésbé múlik a tanáron.

4. Véget ér a személyes szimpátia, a kivételezés, az ilyen-olyan módon osztogatott pluszpontok rendszere. Ez egyrészt jó, mert nem lesz olyan, aki a "két szép szeméért" jobb jegyet kap, másrészt rossz: nem lehet pluszpontot adni valódi teljesítményekért sem, ha az nem szabályozott, nincs mindenkinek lehetősége elérni. Nem lehet figyelembe venni a hallgató korábbi teljesítményét, általános tudását, csak azt, amit ott és akkor nyújt.

Neked mi a véleményed?

(Nagyon fontosnak érzem megjegyezni: kulturált vitát szeretnék, aminek véleményem szerint alapfeltétele minden politikai felhang kizárása. A vita itt nem a tandíjról, hanem annak társadalmi, közösségi hatásáról szól. Bár alapvetően nem szeretnék moderációt alkalmazni, ebben a kérdésben kíméletlenül és azonnal moderálni fogok minden politizáló hozzászólást, függetlenül annak stílusától és tartalmától.)


(A Szubjektív rovatban megjelent személyes véleményekkel a blog szerkesztősége nem feltétlenül ért egyet. Az itt leközölt írások a vita elindítása érdekében néha szándékosan egyoldalúan, provokatívan vannak megfogalmazva.)